Na nem mintha valaha aggódtam volna Murphyért, de ma biztos, ami biztos tudtomra hozta, hogy él és virul. Reggel szemerkélő esőben sétáltam el a Vörösmarty utcához, a kisföldalattihoz, de semmilyen különösebb jelentőséget nem tulajdonítottam neki, minden a szokásos szertartás szerint zajlott, Mötley Crüe szólt a fülemben, a - mint minden reggel - félig szívott cigimet, a földalatti lépcsője melletti kukánál nyomtam el, lent rutinosan visszautasítottam a Metropolt, a vonaton a telefonomat nyomkodtam, a Deákon átslattyogtam a kék metróhoz és gondosan megnéztem, hogy a Kőbánya-Kispest vagy az Újpest-Városközpont felé közlekedő szerelvényre kell-e szállnom*, a Kálvinon a mozgólépcső tetején pedig átestem a szokásos BKV-fasizmuson, egyszóval tényleg minden a megszokott kerékvágásban zajlott.

Aztán az aluljáró lépcsőjén már láttam némi gyanakvásra okot adó jeleket.  Egyrészt a lefelé jövő emberek esernyőiről patakzott a víz, másrészt a szokásostól eltérően nem égette ki a retinámat a napfény... Cserébe viszont erősen understatement szagú kifejezéssel élve szakadt az eső. Mégis mi lehet kellemesebb csütörtök reggel fél kilenc után tíz perccel egy kontinentális égövi nagyvárosban, mint egy falat monszun?

A házfalak mentén osonva próbáltam a hátra lévő utat megúszni szárazon, de nem igazán koronázta siker az erőfeszítéseimet, ugyanis a párkányokról és ereszekről potyogó kövérebbnél kövérebb vízcseppek egyenként felérnek két perc esőben ázással és ezek nyilván épp a házak tövében hullanak előszeretettel alá. Így utólag visszagondolva nem is pontosan értem, hogy miben bíztam.

Kicsit később - nem sokkal azután, hogy a gyárban végül leért a seggem a székemre - az eső természetesen el is állt. Kvázi 9 órakor dead on time! Napközben időnként még a nap is kisütött egy-két percre. 

Este hazafelé aztán leszálltam az Oktogonon** bevásárolni és mire kijöttem a boltból természetesen kezdődött minden elölről. Az eső egyre inkább kezdte belelovalni magát és érintőközelségbe került a napi második bőrigázás démoni látomása. De szerencsére ez a nekifutás már elég karcsúra sikeredett és esélye sem volt a kedvemet szegni, mert így legalább volt ürügyem ma harmadszor is felszállni a földalattira!

Murphy apánk előtt azért "Hut ab" a kitűnő időzítésért!

*= Visszatérő trauma ez az Újpest-Kispest kérdés: Tegnapelőtt nyilván felszálltam a "rosszra" és csak az Arany János utcánál kapcsoltam, hogy valami nem egészen kóser. Szerencsére a metróban azért relatív gyorsan megy az újratervezés. Őszintén szólva, ha megkínoznának is, fejből csak tippelni tudnék, hogy melyik megy a Kálvin tér felé.

**= Az Oktogon a másik kritikus hely, ahol az aluljáróból kiérve pár másodpercig chemotoxos légy módjára szoktam forgolódni, hogy belőjem, hogy melyik a Körút és melyik az Andrássy. Az Andrássyn - ha azon akarok menni - relatív könnyen belövöm az útirányt, na de a Körúton... És akkor a négyeshatost még nem is említettem!