A 6 hét alatt kifejlődött túlzott magabiztosság állhatott a legutóbbi utazós fiaskóm hátterében. Határozottan kezdtem úgy érezni magam, hogy szintet léptem és annyira magabiztosan tudok már Budapest vérkeringésébe betagozódni, hogy reggelente Metropolba dugott fejjel sem darál be a mozgólépcső.

Ma azonban, amint épp időre igyekeztem a Stadionokhoz a Puskás Ferenc Stadionhoz ismét porszem került a gépezetbe. Ráadásul a fülemben ezerrel bömbölt szokás szerint a zene és nagy arccal leültem a Deákon felszállva a megállóknak háttal... Útközben még előrelátóan böngésztem is szemközti ajtó feletti menetrendet és megállapítottam, hogy a negyedik megállóban kell leszállnom. Mi baj lehet?!

Ennek megfelelően szépen számoltam az állomásokat és a harmadik után be is pozicionáltam magam az ajtó elé. A kocsiban meginduló lázas mozgolódásnak semmi különösebb jelentőséget nem tulajdonítottam, gondoltam mások miért ne mehetnének a Stadionokhoz a Puskás Ferenc Stadionhoz. A metró lassít, begurul a megállóba: Déli Pályaudvar, végállomás...

Facepalm!