Tegnap Romániából hazafelé piszkosul felhúztam magam. Történt ugyanis, hogy Békéscsabán felszállt egy idős (kb 60-65 éves) bácsi a vonatra. Megkérdezte, hogy leülhet-e a velem szemben lévő ülésre, én pedig jeleztem, hogy nyugodtan. Az öreg leült és a filaoldaltáska kínai piacos klónját, amiből egy petpalack és egy lidlisör nyújtogatta kiváncsian a nyakát a nagyvilágba hanyag eleganciával a köztünk lévő asztalra dobta épp a könyvemre. Már épp kezdtem volna magamat felkúrni ezen, amikor a következő pillanatban megcsapta az orromat az olcsó kannásbor émelyítő bűze...

Tömegközlekedésben mindig igyekszem magam a lehető legjobban izolálni (zene, újság, könyv), de a szagokra nem voltam felkészülve. Szinte fortyogtam a dühtől és egyfolytában csak az járt a fejemben, hogy ez a jelenség miért teljesen elfogadott társadalmilag. Egy idős embernek miért nézzük el ezt a totálisan antiszociális műsort? Miért szállhat fel minden különösebb következmény nélkül délelőtt negyed tizenegykor a vonatra soft-részegen, hogy aztán Békéscsaba és a Keleti között még bevegyen egy liter "Asztali fehér" típusú óborzalmat, amitől én Szolnokon már frankón rosszul voltam.

Zsenge fiatalként cseszett le kalauz, amiért hangoskodtunk a vonaton (józanul), amiért feltettem a lábamat (zokniban) a szemközti ülésre. Egyszer mikor 17 évesen jogsit csináltunk és 4 órát vezettünk a 42 fokos hőségben, hazafelé simán le akarták szállítani a haveromat a buszról, miután megszédült a hőségben mondván, hogy részeg. Hová lettek ezek a tettrekész emberek a tömegközlekedésből?