Lassan telnek a türelmetlen várakozás napjai és nekem egyre csak egy dal jár fejemben, ami annak dacára veszi ki a számból a szavakat, hogy egy visszatekintés. Én meg ugye éppen előre tekintgetnék és mégis annyira zseniálisan írja le a fejemben keringő gondolatokat azok összes reményével, izgalmával együtt, hogy úgy döntöttem szentelek neki egy bejegyzést. 24 év és több ezer mérföld távolságból simán magamra illesztettem a Guns n' Rosestól a One in a milliont. Talán épp ez a legendás rockhimnuszok legnagyobb ütőkártyája: bárhol és bármikor aktualitást nyerhetnek.

Guess, I needed sometime to get away

I neede some peace of mind, some peace of mind that'll stay

So I thumbed it: down to sixth an L.A.

Maybe a Greyhound could be my way

Azt hiszem nekem is arra van szükségem, hogy lelépjek... Méghozzá épp a lelki békém kedvéért. Azért hogy soha ne róhassam fel magamnak, hogy nem tettem meg, amikor volt rá lehetőségem. Hátrahagyni az elmúlt 12 évet az életemből: szinte mindent és mindenkit az új és ismeretlen kedvéért. Ahogy Yoda mester is mondta: Do or do not, there is no try! És ezért én is végigstoppolhatnám a hatost az új otthonomig Los Angelesig Budapestig, de valószínű, hogy inkább - még ha nem is Greyhound - egy busz vagy egy vonat visz majd el odáig.

Radicals and racists, don't point your finger at me,

I'm a smalltown whiteboy, just tryin' to make ends meet.

Don't need your religion, don't watch that much TV

Just makin' my livin' baby, well, that's enough for me

És igen... Ne mutogasson rám senki (ne csak a radikálisok és a rasszisták, de az okoskodók, a mindent jobban tudók, az óvva intők, az irigyek, az aggódók... stb.), mert én is csak egy kisvárosi fehérfiú vagyok, aki próbál egyről a kettőre jutni. Nincs szükségem kéretlen tanácsokra és sajnálkozásra, én csak próbálom egyengetni az életemet és ez épp elég nekem.