Hála a Teremtőnek, nekem jutott a konyhai csőtörés elhárításának az itthoni menedzselése. Reggel 9-kor - dead on time - meg is érkezett az asztalos, hogy szétkapja a konhyabútort, hogy a vízvezetékszerelők hozzáférjenek a lefolyóhoz szét tudják barmolni a padlót, hogy megtalálják a szivárgást.

A csávó felcsörög kaputelefonon és bemutatkozik: Asztalos Ákos. Mondom, WTF?! Ez ám a gyönyörű példa az eleve elrendeltségre... A lépcsőn felérve még egyszer bemutatkoztunk - ezúttal kölcsönösen - és megint Asztalos Ákost mondott. Tiszta praktikus, a neve egyben cégér és reklám is, nem kell névjegykártya sem, csak be kell írni a telefonba, hogy Asztalos Ákos és már tudom is, hogy kit kell hívni, ha bútorpara van.

Röpke fél óra alatt a kolléga szét is kapta a konyhát, mint majom a zsebórát és mielőtt elegánsan távozott volna azért csak a kezembe nyomott egy névjegyet, amin - és itt egy világ omlott össze bennem - másik név szerepelt. Szóval mégiscsak művésznév. Szóval nem csak én nem vagyok annyira szerencsés, hogy a nevem a szakmám is... (Tegyük hozzá: kicsit hülyén is hangzana az, hogy Bid Manager Gábor.) Bár szerintem a srác sem használna ilyen nicket, ha mondjuk duguláselhárító lenne.

Most mindenesetre várom, hogy érkezzen a két vizes szaki: Mario és Luigi Vízvezetékszerelő János és Vízvezetékszerelő Tamás.