Életem egyik súlyos traumája a papírporzsák vásárlása a porszívónkhoz. Mindössze 6800 különféle zsák, egyenként kábé ugyanennyi porszívótípushoz, egyetlen gyártótól, egyetlen polcon... Nyilván a dolgot nagyban megkönnyítené, ha egyszer felírnám valahová a megfelelő típusú zsák sorszámát, de én szeretem a kihívásokat. 

Végülis az egyébként is keveset ígérő vasárnap délutánomból épp futotta egy negyed órára a Media Markt porzsák kínálatának tüzetes átböngészésére. Volt időm, nem izzadtam vért közben, fülemben az iPod fülhallgatójával módszeresen haladva kerestem a megfelelőt a 15 méteres polc előtt. Egyenesen a porzsákparadicsomba kerültem, ameddig a szem ellátott csak porcicaketrec... 

Váratlanul azonban valami a lábamnak ütközött, ahogy épp léptem volna oldalra, aminek köszönhetően majdnem sikerült az áruház közepén pofára esnem. Nézem, mi a fasz...

Az áruház furfangos dolgozói nem mindennapi reklámfogást találtak ki: A porszívó részlegen egy 35 centi átmérőjű, korongformájú porszívódroid kavart le-fel, mint fáradt ló a kamillásban. A probléma mindössze az volt, hogy mivel a fülembe bömbölő zenétől nem hallottam az apró jószág hangját, én már csak akkor vettem észre, amikor kis híján ráléptem. Mivel vélhetően nem bírta volna a 110 kilómat, egyből választhattam volna, hogy vagy megveszek egy totálkáros robotporszívót, vagy megpróbálom belsővel diszkréten berugdosni az egyik raklap alá, ahová egyébként valamilyen érthetetlen oknál fogva magától is bekívánkozott.

Ellentétben a kis robottal, aki ezután is folyamatosan láb alatt volt, én tanultam a hibámból és innentől már szemmel tartottam, illetve megpróbálkoztam azzal, amivel Chewbacca a Halálcsillagon az A New Hope-ban, de ez a kis droid vagy nem ért wookieul, vagy én nekem van túl erős akcentusom, amikor wookieul azt mondom üvöltöm: Eriggyapicsába!